Az út Nagyszombattól Pestig – ELTE 2. rész

ELTE

ELTE

1921 és 1950 között az Egyetem alapítójának, Pázmány Péter esztergomi
érseknek a nevét viselte. Az 1950-es átnevezés után az ELTE joga a tudományos
fokozatok adományozására megszűnt.

A szigorú szocializmus időszakában a felvételnél már nem feltétlenül a tanulmányi eredmény döntött, előtérbe került
a származás szerinti kategorizálás, ami a mai napig felemlegetett igazságtalansággal járt együtt. 1954-től önálló lett az ideológiai és az orosz nyelvi képzést végző Lenin Intézet, illetve 1953 és 1956 között két-két kisebb
karra bomlott fel a Természettudományi és Bölcsészettudományi fakultás. Az
1956-os forradalom a budapesti egyetemisták megmozdulásával kezdődött, éppen
ezért a forradalom leverése utáni megtorlás őket is sújtotta, méghozzá elég
szigorúan.

A Kádár János nevével fémjelzett időszakában lassú nyitás kezdődött,
1963-tól eltörölték a származás szerinti felvételi rendszert, ugyanakkor az
ELTE nem kapott számottevő fejlesztést, ezért épületeinek állaga erősen leromlott.
Az Egyetem a történtek ellenére azonban hírnevét továbbra is őrizte, oktatói és
hallgatói létszáma egyre nagyobb lett és az itt felhalmozódott szellemi
kapacitás Magyarország egészéhez képest itt volt a legkoncentráltabb.

Az ELTE 1983-ban Tanárképző Főiskolai Karral egészült ki. A rendszerváltozás után az
ELTE hallgatói létszáma az ország többi intézményéhez hasonlóan intenzíven
nőtt, a tudományos kapcsolatai gyarapodtak. Negyvenhárom év elmúltával 1993-ban
az Egyetem visszanyerte a tudományos fokozatadás jogát.

Kovács Rhewa Andrea