Egy gyermekszemészeti vizsgálat több, egymásra épülő részből áll, amelyekkel a szem állapotáról és a látás működéséről is képet kap a szakember.
A módszerek kiválasztásánál fontos szempont a kis páciens életkora, kommunikációja és az, hogy mennyire tud együttműködni az egyes feladatok során.
A Budai Szemészet részletes gyermekszemészeti összefoglalója azt is bemutatja, hogyan igazítják a vizsgálat egyes részeit a gyermek életkorához és együttműködéséhez. Emiatt egy óvodás és egy nagyobb iskolás látásának felmérése másképp zajlik.
Mit jelent az objektív vizsgálat?
Az objektív módszerek során a vizsgálati eredményhez nincs szükség arra, hogy a gyermek megmondja, mit és mennyire élesen lát. Ez különösen azok esetében lényeges, akik még nem ismerik a betűket, nehezebben fogalmazzák meg a látással kapcsolatos tapasztalataikat, vagy rövidebb ideig tudnak egy feladatra koncentrálni.
A fénytörés objektív ellenőrzésére több módszer használható. Az autorefraktométer műszeresen becsüli meg a szem fénytörését, míg a skiaszkópia (árnyékpróba) során a szemorvos a szembe vetített fény és a visszaverődő fényjelenség alapján ítéli meg azt.
Gyermekeknél szükségessé válhat pupillatágító, illetve az alkalmazkodást átmenetileg kikapcsoló csepp használata is. Az ő szemük ugyanis erőteljesen képes alkalmazkodni, ami befolyásolja a fénytörés mérését.
A vizsgálat más részei szintén kevés aktív közreműködést igényelnek. A szemész ellenőrzi például a pupillák reakcióját, a szemek állását és mozgását, valamint indokolt esetben a szem elülső és belső képleteit is.
Szubjektív módszerek: amikor a gyermek válasza is számít
A szubjektív látásvizsgálat eredménye a gyermek visszajelzésére épül. Ilyenkor azt kell jeleznie, hogy mit lát, felismeri-e a mutatott jelet, illetve melyik korrekcióval érzékeli élesebbnek az adott képet.
A klasszikus betűtábla ezért elsősorban olyanoknál használható, akik már biztosan felismerik a betűket és megértik a feladatot. Kisebbeknél életkorhoz igazított ábrák, szimbólumok vagy más felismerhető jelek váltják fel a betűket.
A látásélességet rendszerint külön-külön is ellenőrzik a két látószerven, mivel az egyik szem gyengébb teljesítménye a hétköznapi helyzetekben könnyen rejtve marad. A lurkó ugyanis sokszor nem jelzi, hogy az egyik szemével rosszabbul lát. A két szem együttműködésének vizsgálata szintén lényeges része az állapotfelmérésnek.
A szemállás és a szemmozgások ellenőrzése mellett a szakember olyan eltérések jeleit is keresi, amik kancsalságra vagy a két szem összehangolt működésének problémájára utalnak.
Miért egészíti ki egymást a kétféle eljárás?
Az objektív és szubjektív eredmények más-más információt adnak. A műszeres vagy orvosi megfigyelésen alapuló módszerek olyan adatokat szolgáltatnak, amelyekhez nincs szükség részletes visszajelzésre. A szubjektív vizsgálatok ezzel szemben arról adnak információt, hogyan teljesít a gyermek a látási feladatok során.